I hereby lift the curse from you,

but don’t scatter it onto me!

I cross my fingers,

I braid garlic, hang it on the doorknob,

my heart, my soul I will not give there.

You rose from the grave, you sucked my blood,

the scar on my arm, beneath the vaccinations,

you have an effect, but how does your state look?

Are you full? You may go, go drink

some broth instead.

I put the shanks into the pot,

I skim off the foam, the broth will not be cloudy,

clean, nice, transparent, it has collagen in it,

your skin will be smooth, and that I will kiss…

On your soul dried all the many lost hopes,

they believed your heart would open,

but it is so hard,

under it, above it, beggars crawled in,

with scratches on their skin drawn by sharp sticks…

The gate is open, only the bell is silent,

the string is not led

into your house, barbed wire fencing,

the goal is to scare away, your gingerbread house

has dried out long ago…

For your sorrow you called a wicked witch,

her iron nose rusted, her paint already expired,

you thought she was a harasser, though she was only a stray,

her tent protected her from rain until now…

but the tent pegs

…

have loosened by today…

Az átkot rólad ezennel leveszem

de ne szórd rám!

- ujjam keresztbe teszem,

fokhagymát fonok, kilincsre aggatom,

szívemet, lelkemet oda nem adom.

Kikeltél a sírból, a véremet szívtad,

karomon a heg, az oltások alatt,

hatással vagy, de helyzeted hogy fest?

Jóllaktál? Elmehetsz, igyál inkább

húslevest.

Edénybe teszem a lábszárakat,

leszedem a habját, - a lé nem lesz zavart,

tiszta, szép, áttetsző, - van benne kollagén,

sima lesz a bőröd, majd azt csókolom én…

A lelkeden száradt a sok veszett remény,

hitték, szíved megnyílik,

de az olyan kemény,

alatta, felette bemásztak a koldusok,

bőrükön az éles pálcák-rajzolta karcok…

A kapu nyitva, csak a kolomp néma,

nincs bevezetve a madzag

a házadba, szögesdrót kerítés,

- elijesztés a cél, mézeskalácsházad

kiszáradt az már rég…

Bánatodra hívtál egy gonosz boszorkát,

a vasorra rozsdás, a festék meg már lejárt,

zaklatónak vélted, pedig csak egy árva,

eső elől védte idáig a sátra...

de a sátorszegek

...

meglazultak mára...