Selyem mögött az arc, mint a porcelán,

Szeme csillog, néha túl vidám talán.

Nevet, ha kell – ohó, mily könnyed csel,

Mélységes néma tó, - hűs párát lehel.

A legszebb víztükör alatt - alvó bánat,

Ha egy széllovas jön, hullámra állhat,

s az ábrázata, ha tőle felvidul,

sok kis apró ránc- táncba indul...

Gésák mosolya szép, mögötte bú,

Cseresznyefa-virág élete kicsit szomorú.

Játszik a világ, s ők játszanak vele,

Tavaszi hírnök, s porba hull a feje, szép szirom-levele...

Kacagás, mint díszes kimonó,

De belül ott ül a kérdés: “meddig tart a jó?”

A lányok – tréfásak, bohókásak néha,

Rejtett bánat bujkál zárt marad ajtaja.

Ha körötte jókedv, mindenki örül.

Bánatkosár borul - teljesen kiürül...

Egy halk dal, egy hang, egy nyeles lant pengés,

Megmozdítja őket, megindul a pezsgés...

Gésák mosolya szép, mögötte bú,

Cseresznyefa-virág, élete oly' szomorú.

Játszik a világ, s ők játszanak vele,

Tavaszi hírnök, de porba hull

szép szirom-levele...

Gésák mosolya szép, mögötte bú,

Cseresznyefa-virág, élete oly' szomorú.

Játszik a világ, s ők játszanak vele,

Tavaszi hírnök, de porba hull

szép szirom-levele...