Anya, vigyél magaddal.,

Ahol az ég egy szelíd fátyol,

Ahol a csillagok suttogják a meséket, hogy pihenjenek,

Nincs fájdalom, nincsenek bilincsek.

A kőtömegek szürkesége itt megfullad,

És a szív ver egy ketrecben aggodalmak,

Itt minden megjelenés olyan, mint egy mondat, mint a pokol,

Az élet pedig a félelemből szövi a saját mintáját.

Anya, vigyél a földedre.,

Ahol friss kenyér és Harmat illata van,

Ahol a gyermekkor úgy folyik, mint egy patak dala,

És ahol a remény újra ég, mint egy csillag.

Itt, az idő úgy húzódik, mint egy terhelés,

De odakint, veled minden könnyűnek tűnik.,

Annyira félek, annyira félek mindentől.,

Anya, fedezz a szárnyaddal.

Távol a megtévesztéstől és a veszteségektől,

Egy olyan világba, ahol a szeretet, a melegség és a kényelem uralkodik,

Anya, kopogj halkan a szívemen.,

És kérlek vigyél el innen.