Openness

Human values,

we mention them so many times.

Honesty?

It’s more than that,

it blends with selflessness too.

Your openness confuses me,

your truth can destroy.

What I know, I give away, expecting nothing in return.

I am open to the world,

I embrace all knowledge,

I embrace feelings too, even if they come

as whining…

I trust it will reach us,

improve my values;

if the counterpoint would pull me down,

I strive for balance.

hm hm

I am open, but if a hint touches the soul

I feel it.

Defense is involuntary, I trust you, and I signal it.

They say men don’t cry, but then

grief waits,

because the soul stays silent, walls rise in seclusion.

You need to pour out your sorrow,

call your friend,

let them feel that the bond is real,

not just surface, and not flat…

Swings strain, every situation searches for its limit.

You struggle with gravity, pulled down,

you hit once…

We can wait to be lifted, or someone might pull us out.

No need for that, if we have faith; no crutch

that breaks…

Are you less without others?

You don’t have to believe it, you’re not rare.

You are enough; by giving, the power of your heart shows.

Your heart starts overflowing, to discover a world.

Sometimes they plant doubt in you,

but let there be no hesitation!

hihiiii

We crack nuts with a hammer, your teachers gave them,

you have the ability for things, they brought it out of you.

If you get dizzy up high, where the space opens,

you watch the path from afar, your goal unknown,

the road closes…

No!

Paths are tunnels, they can even bore through the Earth.

With openness, you learn when and how much you can allow.

Those who do not open up are shy, cowardly, perhaps will never be braver,

because their own reality

might even hurt others.

If we write rules, the situation becomes clearer.

You can responsibly decide which direction to aim.

Our soul will be safe,

the price of openness – nothing,

we do not need to pay with worry, and can still continue to believe…

hú

aaaaaa aaaa…

Original:

Az Emberi értékeket, olyan sokszor emlegetjük.

Őszinteség? Több ez annál,

önzetlenséggel is vegyül.

Nyitottságod zavarba ejt,

igazságod megsemmisít.

Amit tudok oda-adom, nem várok helyette semmit.

Nyitott vagyok a világra, befogadok minden tudást,

befogadom az érzést is, még hogyha az épp

nyafogás...

Bízom benne, hogy mi elér, értékrendem feljavítja,

ha az ellenpont lehúzna, törekszem az egyensúlyra.

hm hm

Nyitott vagyok, de a célzás, hogyha lelket érint, érzem,

védekezés önkéntelen, bízom benned és ezt jelzem.

Azt mondják, hogy férfi nem sír, akkor viszont

várja a sír,

mert a lelke néma marad, zárkózottság emel falat.

Kell, hogy kiöntsd bánatodat, megszólítsd a barátodat,

érezze, hogy az a kapocs, nem csak felszín, s nem is lapos...

Kilengések feszítenek, határt keres minden helyzet.

Gravitációval küzdesz, lefelé húz, koppansz egyet...

Várhatjuk, hogy emeljenek, vagy kihúz majd az a másik.

Nem kell ilyen, ha van hitünk, nem kell mankó,

ami törik...

Mások nélkül kevesebb vagy?

Nem kell hinned, nem vagy ritka.

Épp elég vagy, azzal, hogy adsz, meglátszik a szív hatalma.

Szíved túlcsordulva indul, egy világot fedezzen fel.

Van, hogy elültetik benned,

de ne legyen semmi kétej!

hihiiii

Kalapáccsal törünk diót, tanítóid odaadták,

képességed van dolgokra, ezt belőled kihámozták.

Hogyha szédülsz a magasban, ahonnan a tér kitárul,

távolról nézed az utat, célod nincsen,

út bezárul…

Nem!

Az utak alagutak, akár átfúrják a Földet,

nyitottsággal megtanulod, mikor, mennyit engedhetsz meg.

Aki nem nyit, félszeg, gyáva, soha nem lesz talán bátrabb,

mert a saját valósága,

másokat tán meg is bánthat.

Hogyha szabályokat írunk, átláthatóbb lesz a helyzet.

Felelősen eldöntheted, melyik irányt célzod-is meg.

Biztonságban lesz a lelkünk, nyíltságunk ára

- semmi

nem kell gonddal megfizetnünk

s tudunk továbbra is hinni...