Oly régóta bolyongok

Nem is értem.

Síró, könyörgő

Szomorú szó

Hangzik értem.

Vágyat,

Hívószót hallok.

De oly távoli

És magányos.

Még várok,

Mert két embert

Látok.

Várok még,

Míg két fohász

Nem válik eggyé.

Itt voltam.

Túl korán.

S fogadtak

Rútul, mostohán,

Hát még

Bolyongok,

S közben mosolygok,

Mert én tudom,

De ők nem,

Hogy még itt vagyok,

Itt vagyok.

Várok,

Kánonban szóló

Közös óhajra

Vágyok.

Szívem repes,

Mert hallom,

Hallom és érzem,

Nincs már mitől

Félnem.

Végre,

A bolyongásnak vége,

Mert itt vagyok.

De megrendül a szív,

Gyengül az akarat,

Mert az, ki hajdan oly sokat,

Most már nem hívogat.

Félek rossz helyre jöttem,

Hisz nem azt láttam,

Mit sokáig hallottam

Éreztem és vártam.

Dehát én már itt vagyok,

Maradok, s majd ragyogok.

Gonosz apát kaptam.

Évekig várt,

Mégis

bántott és kiabált.

Gonosz apát kaptam.

Elhagytam,

Belehalt,

Belehaltam.

Most már tudom,

Neki csak fájt.

Kevés voltam hát,

Hogy enyhítsem

Fájdalmát.

Ezért elhagytam

S belehaltam.

De apa, én még itt vagyok!

Itt vagyok!

Hadd segítsek

Ahogy tudok!

Engedd meg nekem,

Hogy ott legyek

S te ott légy velem!

Még itt vagyok,

S bolyongok.

De ígérem neked,

Hogy hallom szavad

Hogy figyelek,

És ha újra itt leszek

Veled,

Nem fáj többé semmid,

Szabad lesz a lelked,

Mert a kezedben tartasz,

És ott leszel nekem

És én ott leszek,

Örökre ott leszek neked!

De apa, én még itt vagyok!

Itt vagyok!

Hadd segítsek

Ahogy tudok!

Engedd meg nekem,

Hogy ott legyek

S te ott légy velem!

Még itt vagyok,

S bolyongok.

De ígérem neked,

Hogy hallom szavad

Hogy figyelek,

És ha újra itt leszek

Veled,

Nem fáj többé semmid,

Szabad lesz a lelked,

Mert a kezedben tartasz,

És ott leszel nekem

És én ott leszek,

Örökre ott leszek neked!