Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak

– anyám ott született –

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam – messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

word for word:

Air!

Who forbids me to tell what hurt me

on the way home?

Onto the grass just now mild darkness descended,

like velvet-sprinkle

and under my feet sleeplessly turned,

as beaten children quietly grumbled

the thin leaves.

Searching, around squatted the bushes

on the edge of the city.

The autumn wind among them stumbled cautiously.

The cool loam

toward the lamps peeped suspiciously;

a wild duck startled quacked in the lake,

where I was going.

Just I thought, one might break upon me, who understands,

this landscape so deserted.

And behold suddenly there appeared a man,

but went on trudging.

I looked after him. He could rob me,

since to defend myself I have no will at all,

while I am miserable.

They may keep account of what I phoned

and when, why, to whom.

Into files they write what I dreamed of

and also, who understands it.

And I cannot suspect when there will be enough cause

to dig out that card index

which violates my right.

And in the country the fragile villages

– my mother was born there –

from the living law tree have fallen,

like here these leaves

and if upon them steps adult misfortune,

each clinks to report its misery

and crumbles, scatters away.

Oh, I did not imagine order like this.

My soul not such native.

I did not believe in a life, that more easily may subsist,

who is underhanded.

Nor a people, which fears when it chooses,

with eyes cast down ponders sly answer

and cheers, when there is revenge.

I did not imagine order like this.

Yet me

often not even knowing why, they beat,

like a small child,

who would have jumped for a good word at once.

I knew – far away my mother, my kin there,

these are strangers.

I have grown already. In my tooth multiplies

the foreign matter,

like in my heart death. But I have a right

and soul or clay

I am not yet and not so precious my hide,

that with mature head wordlessly I could endure,

if I am not free!

My leader from within leads me!

Humans, not beasts –

we are minds! Our heart, while desire ripens,

is not a card-index-data.

Come, freedom! You bear me order,

with good word teach, also allow to play

your beautiful, serious son!