Valahol a torkomban sikít még egy néma gyerek,

Felnőtt lettem, de ő nem nőtt ki belőlem veled.

Néztem, hogyan csinálod, hogy kell ölni szavakkal,

Megtanultam csendben élni, vérző mondatokkal.

Valahol a torkomban sikít még egy néma gyerek,

Felnőtt lettem, de ő nem nőtt ki belőlem veled.

Néztem, hogyan csinálod, hogy kell ölni szavakkal,

Megtanultam csendben élni, vérző mondatokkal.

M-intha minden sejtben még mindig remegnél,

O-tt vagy a padlón, ahol arcra estél.

S-óhaj vagy csupán, de úgy szorít belül,

T-akarj be, ha tudsz, de ott a múlt meztelenül.

M-iért hiszem még, hogy javítható vagyok?

Á-rnyékban nőnek a harapott szavak ott.

R-ám maradt minden törött, üres ígéret,

E-lmentél, és én csak a vádakat vittem el.

L-ehettem volna több, de nem hagytad bennem,

É-vről évre váltam önmagam ellenséggévé - oh magam.

G-yűrött képek, hamis bocsánatok,

V-eretlen versek, törött ablakok.

O-tt hagytál, mikor kiáltani kellett,

L-épj vissza most–ha tudsz–a felejtett percre.

T-érdig gázolok a kimondatlan "elég"-be.

MOST MÁR ELÉG VOLT!

Most

Már

Elég!