Jancsi s Juliska az erdő mélyében,

Eltévedt, tél volt és mogorva hideg,

De ráleltek egy mézeskalácsos kapura,

Vajon ki lakja, ki lehet a háznak ura.

Vén banya néz ki és a kezével int,

Házába csalja be kis vendégeit,

Jaj, de mogorva volt, Jancsi, most legyen eszed,

Megsütnek barnára, mint a kenyeret.

A vén banya kályhába néz s úgy őrködik,

Ekkor a gyermekek gyorsan belökik,

A vén banya meg ég, a két gyermek hazatér,

Jancsi s Juliska meséje véget ér.