VERZE 1 (16 sor)

Reggel kel a nap, de bennem csak a „na bazdmeg” ég,

kávé helyett keserűség, low budget lét a bér,

szétcsúszott járda, szétcsúszott terv, szétcsúszott év,

a város úgy néz rám, mint , elbaszott térkép, kész.

Verjem a faszomat az egész cirkuszba bele,

meeting az élettel, agenda: „túlélni vele”,

mindenki okos, csak én vagyok béta verzió,

patch nélkül futok, testvérem, ez trial demo.

Panel beton szag, meg az „így szoktuk” mantra,

a jövőm egy matrica: leakciózva, karcos rajta,

de közben röhögök, mert ez a tragikomédia,

szart dob a sors, én meg freestyle-ból prémium.

Tornádó bringa, első fékbowden szórja az áldást,

szikrázik a káosz, mint egy olcsó karácsonyfa-árnyék,

ha húzom a kart, az univerzum csikorgó hangon nevet,

„lassíts, haver”, mondja, „úgyis mindegy, hova menet”.

REFRÉN (8 sor, kórusos)

Verjem a faszomat az egészbe, de csak félig,

nem minden szar, csak a rendszer túl régis,

kórusban üvöltjük: „na húzzatok a francba”,

mégis együtt élünk ebbe a rozsdás kalapba.

Bowden csattog, mint dobszóló az égen,

Tornádó gurul, túlélő módban, szépen,

ha ég a világ, mi röhögve toljuk át,

ez a mi himnuszunk, koszos, de legalább saját.

VERZE 2 (16 sor)

Beefelek mindennel, postással, politikával,

a csöpögő csappal, meg a kamu motivációval,

LinkedIn-bölcsesség: „higgy magadban, bro”,

közben a fizu olyan karcsú, mint egy diák menü combo.

Káromkodásom szofisztikált, mint francia bor,

de attól még bazdmeg, ugyanúgy torokból szól,

cinikus mosoly, ez a default arcom,

mert aki túl komolyan veszi, az gyorsan parkol.

Aztán rájövök, hogy részben én is hibás,

lustaság, kifogás, önszabotázsos vitázás,

amit szidok, abból lettem, szép kis paradoxon,

a saját árnyékom ellen tolok permanens boxot.

Mégis megyek előre, mert mást nem tud a láb,

a fék meg recseg, mint a panel-lépcsőház,

ha elesek, legalább stílusosan taknyolok,

low budget hős vagyok, betonos angyalok.

REFRÉN (8 sor, kórusos)

Verjem a faszomat az egészbe, de csak félig,

nem minden szar, csak a rendszer túl régis,

kórusban üvöltjük: „na húzzatok a francba”,

mégis együtt élünk ebbe a rozsdás kalapba.

Bowden csattog, mint dobszóló az égen,

Tornádó gurul, túlélő módban, szépen,

ha ég a világ, mi röhögve toljuk át,

ez a mi himnuszunk, koszos, de legalább saját.

VERZE 3 (16 sor)

Nehéz Alak mód, csendben figyelek, sakkozok,

fejben filozófia, kívül csak pakolok,

szálkás test, de a terhem beton súly,

minden nap survival, nem insta-filter cool.

Van bennem harag, mint túlforralt kazán,

de öt perc múlva már viccet csinálok lazán,

komolyból bohóc, bohócból próféta,

szélsőséges grafikon, full kileng a béta.

Ha a világ köp, én visszaköpök rímmel,

de közben segítek annak is, aki nem érdemel,

mert valahol mélyen még hiszek az emberekben,

csak ezt titkolom, mert ciki ebben a rendszerben.

Szóval tekerem tovább a rozsdás bringát röhögve,

ha szétesik alattam, hát szétesek vele,

verjem a faszomat mindenbe, ami lehúz,

de ami marad, az az enyém, és az kurvára húz.

REFRÉN (8 sor, kórusos)

Verjem a faszomat az egészbe, de csak félig,

nem minden szar, csak a rendszer túl régis,

kórusban üvöltjük: „na húzzatok a francba”,

mégis együtt élünk ebbe a rozsdás kalapba.

Bowden csattog, mint dobszóló az égen,

Tornádó gurul, túlélő módban, szépen,

ha ég a világ, mi röhögve toljuk át,

ez a mi himnuszunk, koszos, de legalább saját.

Verjem a faszomat az egészbe, de csak félig,

nem minden szar, csak a rendszer túl régis,

kórusban üvöltjük: „na húzzatok a francba”,

mégis együtt élünk ebbe a rozsdás kalapba.

Bowden csattog, mint dobszóló az égen,

Tornádó gurul, túlélő módban, szépen,

ha ég a világ, mi röhögve toljuk át,

ez a mi himnuszunk, koszos, de legalább saját.