A föld – Szilézia -, ismeretlen táj,

bennem él valahol – nincs emlék - nem fáj.

Két ágon is onnan,

e gyökérből nőttem,

Nevüket se tudom, de mondhatnám:

megjöttem.

Talán nekik is görbe a kisujjuk,

Talán balról választják el a hajuk.

Talán zenét hallgatnak éjjel-nappal,

s álmodoznak nyitott szemhéjjal.

Szegmensekben élnek bennem tovább –

Szilézia - innen ered a családfa-virág.

Emlék jön szembe, cseh szót mond: gyecko,

Mintha rám ismert volna egy-egy öreg fotó.

Csesin-ben álmodhat egy-egy régi dal,

És Ópava utcáin talán még hallani

némi zajt...

És Brüno… ott született az ükapám,

lehet, ott is csendült egyszer már

pont ez a dallam, mikor ő volt pajkos kisfiú –

mazurka muzsikál bennem - olyan árulkodó...

Talán nekik is görbe a kisujjuk,

talán balról választják el a hajuk.

talán zenét hallgatnak éjjel-nappal,

s álmodoznak - nyitott szemhéjjal.

Szegmensekben élnek itt bennem tovább –

Sziléziából ered ez a családfa-virág.

Nem tudok sokat, csak érzem, hogy vannak,

mint harmadik szólam, egy-egy titkos hang.

S ha egyszer még - valaha találkozunk majd –

E dal szóljon

értetek.

Értetek!